Gemeinschaftskrankenhaus Havelhöhe

Azért is sikerült íly soká megnyilatkoznom, mert annyira gyűltek az élmények, hogy nem igen tudtam hogy kezdeni a mondandót.
A dolgosabb végén kezdem az eseményeket: júliusban ismét új osztály életébe pillantok be: Station 12, Általános Belgyógyászat. Főorvos Dr. Matthias Girke, akinek nagy szerepe volt a kórház megalapításában. Nehéz körülírni őt, az egyik kollégám meglátása volt, hogy elsőre úgy néz ki, sőt a hangja is olyan, mint Mr. Burnsnek a Simpson családból. De másodikra közel sem, amolyan művészi orvos, légies, de mégis két lábbal a földön. Nagyon nagy tudással rendelkezik a konvencionális orvoslásból, de persze antropozófiából is, és minden beteggel úgy beszél, mintha nyomban a keblére akarná ölelni. Sajnos keveset van az osztályon, ahol persze sok a munka, de a keddi nagyviziten van bővel ámulnivaló, csakúgy mint a pénteki antro előadásán. Egyszer bekéredzkedtem az ambuláns rendelésére, hát ott is ilyen csupaszív volt. A kérdésáradatomnak egy általa írt szuperhasznos (és persze szuperdrága) könyv  nekemadásával vetett véget:)
Mégis úgy éreztem sok itt a fejbe menő infó, orvosként csak az ember feje nő, meg a fekély a gyomrában, és ismét ráálltam a terápiás élményszerzésre.
Ami életre szólóan magával ragadott, az a zeneterápia, Marianne, svájci zeneterapeuta olyan tapasztalatokat mesélt munkája kapcsán, amitől borsózott a hátam, csakúgy mint a lírajátékától, szerintem ez az egyik legszebb hangszer, tündéri hangok jönnek ki belőle. El is határoztam, hogy kezdek vele valamit, alig hogy ezt az ötletemet megosztottam Mariannel, kölcsönadta egy hétre a csodaszép líráját... Szóval most pedzem pengetni, bár nem tudom, hogy kell. A hétvégén véletlenül két gitáros vetődött ide hozzánk (egy albán és egy francia, persze mesebeli módon), és oly bájosan ismerkedtek az álomhangszerrel, hogy öröm volt nézni.

Szerintem az antropozófus kórház lelke a közös terapeuta-orvos Besprechung, ettől a gesztustól mindig meghatódom. Hetente egyszer (másutt minden nap) összeül az adott osztályon tevékenykedő gyógyítógárda, és a pácienseket egyenként megbeszélik. Minden érintett (a nővér, a masszőr, a pszichoterapeuta, az orvos, a művészetterapeuták, orvostanhallgatók...) elmondja az észlelését a beteg kapcsán. Ebben egy nagyon fontos, gyógyító gesztust érzek, miszerint közösen hordozzák a gyógyulni vágyót, mindenki igyekszik a maga tudását és tapasztalatát hozzátenni, és az a sok gyógyító impulzus és figyelem már önmagában is hozzásegíthet az egészségesebb, teljesebb élethez. A nagyvizit itt nem amolyan tessék-lássék dolog, mint idehaza, nem a beteg előtt sorolják fel orvosi nyelven a bajait, hanem kint megvitatják az orvosi vonatkozásokat, és bent tényleg a páciensre, mint emberre kíváncsiak.

Mindez csodaszép természeti környezetben, kedves, idealista emberek között, akik hogy a kórház tudja fizetni a konvencionális gyógyszereket az antropozófus szerek mellett, kevesebb fizetésért dolgoznak itt.
Sokat tapasztaltam, sokat tanultam, azt hiszem összességében egy terápia volt ez nekem is.
Köszönet mindenért.
Umarmung

Die ganze Welt ist ein Dorf

A hétvégén illusztris eseményen voltam, az erlangeni Berg fesztiválon, ahol patakokban folyt a sör és az eső.
A nagy csoportreunió igaz csak részlegesen sikerült, de a csoportszellem megidézése által az ott lenni nem tudók is jelen voltak. Márti és Joey szíves vendéglátása bearanyozta bajor-frank mulatságot, ahol lederhosés Hosentrogerek és ledér menyecskék emelgették a literes söröskorsókat. Az ittas emberek sűrűsége meghaladta a Szigeten tapasztaltakat, és biza a magyarok sem vallottak szégyent e téren. Kalandokban nem volt hiány, az áram is visszajött, bergeltünk, frank népviseltünk, táncoltunk, sürgősségit is megjártuk, megáztunk, squasholtunk, grilleztünk, másnapoltunk, magyarul beszéltünk, német materialista sebészt próbáltuk meggyőzni, hogy van lélek (eredménytelenül), kidőlt a pálinka, Eszter sokat nyert a kártyában, óriáskerék és Flammkuchen, 9 éves (valakiknek 25) barátság.
Köszönet minden résztvevőnek minden percért, akárhova vet minket a sors, frekventáltan ismételendő akció.
A sors humora, hogy odafelé a mitfahrgelegenheitos sofőröm ugyanabban az albérletben lakott előttem, ahonnan eliszkoltam, bár ő nem látott annyit Lothárból, nem őrzött róla túl jó emlékeket.

Bösarige ung gutartige Veränderungen

Az égi igazságszolgáltatás valahogy nagyon ki van találva. Az emberrel néha történnek rossz dolgok, de ha nem veszti el a hitét földi sorstársaiban, akkor gyorsan ismét pozitívba fordulhat a mérleg. Sőt...
A héten történt velem egy kisebb affér, mi szerint a hatvanvalahány éves főbérlőmet totál meztelenül leltem a szobámban. Eztán nem volt tovább ott maradásom, node hova tovább? Némi vívódás után egy angyal segítségére akadtam. Sven, egy félig magyar félig német csodalény (akit persze a C.S. révén ismerek) rövid időn belül ott termett értem, és kimenekített cuccostul a kellemetlen szituációból, és koszt (Túró Rudi!!!) és kvartéjt nyújtott az elkövetkezendő napokban. Már csak a vele való találkozás miatt is megérte ez a galiba.
Ám itt nem ért véget az emberi segítségnyújtásra való rácsodálkozásom, mert másnap találkoztam Johannával, egy másik tündérlénnyel, aki miután megemlítettem neki szállásgubancomat, felajánlotta, hogy lakjak nála, ráadásul erősen elzárkózott attól, hogy fizessek érte. Most itt ülök Kreuzberg (kedvenc negyedem) szívében egy olyan lakásban, mely annyira elbűvölő és csodaszépen berendezett, hogy nehéz rá szót találni.
Johanna tegnap ráadásul meginvitált egy leánybúcsúra, mely során a Spreen hajókáztunk, és még jobban beleszerelmesedtem ebbe a városba, egyszerűen annyi titkos helye és kalandkész zuga van, hogy egy élet is kevés a felfedezéséhez, és az emberek lenyűgözően kedvesek.
Ideje pár szót a kórházról is szólni, ami szintén annyira szép, hogy elég gyakran meg kell magam csípnem, hogy itt lehetek. A héten átmentem a pszichoszomatikus osztályra, ahol csupa érdekes tapasztalat ért. Teljesen más a megközelítés, mint egy szomatikus osztályon, sokkal több idő jut mindenre, még több a mosoly, az orvosok színes, civil ruhákban vannak, az egyik kedven nővérem pl. szívderítő virágmintás blúzban és egy óriás virággal a hajában szokott pompázni. Mindenféle kórság van itt, depresszió, anorexia, személyiségzavarok, heroin meg mindenféle drogelvonás, igen érdekes a fiatal felnőttek csoportja (17-25 év), akik igen érzékenyen támogatják egymást az egészséghez vezető úton. Nagyon jó terápiás csoportfoglalkozások vannak, több antropozófia is szivárog ide,  és több idő jut az én okításomra is.
Erről még írok majd, de most mennem kell, mert most van a Karneval de kultur, ami egy fergeteges nagy buli itt, fel is keresem a magyar különítményt, az Ungarische Schnurrbartot.
Küsse

Bábel tornya

Nem állhatom meg, hogy mai élményemet ide ne vessem. Couch Surfinges language meetingen voltam, melynek lényege, hogy aki valamilyen nyelvtudását pallérozni akarja, vagy netán másokét segítene csiszolni, az itt megfelelő közegre talál. A Couch Surfing pedig szerintem a Föld 20 legjobb dolga közé tartozik, tutin. Szóval erre el szoktam járni, hogy ne csak olyan szavakat tudjak, mint véralvadásgátló meg béltükrözés. Többek között találkoztam itt azon össz. 200 kelet-berlini egyikével, aki Nyugat-Berlinben lakott a nagyijánál és minden nap átment a falon Kelet-Berlinbe dolgozni. Már távolról is felismerem az orosz akcentust a németben (az enyém is hasonló), inkább németül beszélek a skótokkal, írekkel és belgákkal, sőt egy tündéri kolumbiai lánnyal. Jaj, Annamari, egy freiburgi sráccal is találkoztam, mondtam neki, hogy milyen sportosak, zöldek és melegek a freiburgiak. Csodás azt megélni egy asztaltársasággal (aminek minden tagja más nációbéli), hogy egyik percben angolul, majd németül beszélünk, és néha fel sem tűnik, hogy most melyiken. Részemről a nyelvtanulást tenném az elsődleges iskolai tantárgynak. Nagyon jót beszélgettem Rudolf Steinerről egy izraeli sráccal, aki Norvégiába megy egy Camphillbe önkéntesnek, és mellesleg negyedízben magyar. A kórházban már kicsit elkeseredtem, amikor csupa nem túl kedvező hírekkel kecsegtettek a magyarokról, mint cigányírtó fasiszta bandák, szabadságjogokat földbetipró kormányzat. Szóval már kicsit félve a reakcióktól mondtam, hogy ich komme aus Budapest. De itt erre felcsillantak a szemek, hogy amazing and the best city, erre kicsit honvágyam is lett, amit egy épp Budapestről érkezett kanadai egy csípős savanyú paprikával igyekezett enyhíteni (az a sárga, kerek, amiben káposzta van).

das Gleichgewicht

Meg sem kísérelem az elmúlt hónap minden eseményét megörökíteni, csupán pár impressziót próbálok megosztani. Most kellemes városszéli otthonomban hallgatom a fák susogását és a madarak csicsergését, a város lüktetése mellett jól esik ez a nyugalom. Berlin hatalmas és sokszínű, bár a berlini divat sötét és egyszínű trendet diktál, sok utazó és bevándorló színesíti a képet. A kínálat hatalmas, a művészet a csatornákból is előbukkan, lepukkant házfalakon csodás műalkotások, divatlapokból kilépő emberek, 68-asnak megmaradt szabadságvágyók, de tényleg még a homelessek is nagyon sztájlosak. A polaritások között megvan az egyensúly, a vasárnap hajnali szemét mellett ott a sok víz, zöld, virág. A nyulak igen bátrak errefelé, a közterek közkedvelt lakói, és szívesen osztoznak a hippikkel a zöldön. Ami igen élhető nagyvárossá teszi Berlint az a parkok sokasága. Egyik kedvencem a Mauer park, ahol minden vasárnap egy kis Sziget fesztivál van, rögtönzött muzsikusokkal, karaokéval, zsonglőrökkel, bolhapiaccal, és a didgeridu mély búgása táncot csal a lábakba. Az S és U-Bahn rendszer annyira ki van találva, hogy buszra szállni nem is kell, de ami a legcsodásabb, az a város biciklivel való átszelése, sok a bicikliút, sok a bringás, és bár egy csomó városrész valamilyen Berg (ennek miértje még megfejtendő rejtély számomra), igen sík a terep.
Valójában még nem sok időm jutott a város felderítésére, a kórházi asszimiláció és a kommunikációs csatornám szélesítése kitölti napjaimat. Ha a kórházban tölteném minden percem, és nem látnék semmit Berlinből, akkor is megérte volna ide eljönni, annyi ott a tapasztalnivaló. De az egyensúly meglelésére való törekvés az igazi kihívás. Egyensúly minden téren, mint az antropozófia és a hagyományos orvoslás terén.
Minden pillanatban döntések: osztályos referáló vagy pszichoszomatikus továbbképzés, branüllberakás vagy agyagozás, betegfelvétel vagy zeneterápia, ultrahang vagy antropozófus előadás. Az az igazság, hogy az antropozófus orvoslás miatt jöttem, de a konvencionális medicina és a szakorvosképzés is annyival jobb itt, hogy ezen a téren is többet tanultam már mint otthon.
Mindenképp jó terápia ez nekem is, kitörni a nyelvi korlátok ketrecéből, legyőzni a kishitűséget és táplálni a reményt, hogy egyszer Magyarországon is lesz hasonló gyógyulási lehetőség.

Prolog

Hahó

Egy hónap elteltével elérkezettnek érzem az időt, hogy egy blogot indítsak, bár rövid életű lesz, hisz repül itt az idő. Nagy bennem a vágy, hogy az itteni impulzusokat megosszam veletek, de személyre szabott beszámolókra sajnos nem nagyon futja. Ha nem írom le, talán elvész ez a sok csoda, ami itt ér.
Szeretettel: Szidi