Bábel tornya

Nem állhatom meg, hogy mai élményemet ide ne vessem. Couch Surfinges language meetingen voltam, melynek lényege, hogy aki valamilyen nyelvtudását pallérozni akarja, vagy netán másokét segítene csiszolni, az itt megfelelő közegre talál. A Couch Surfing pedig szerintem a Föld 20 legjobb dolga közé tartozik, tutin. Szóval erre el szoktam járni, hogy ne csak olyan szavakat tudjak, mint véralvadásgátló meg béltükrözés. Többek között találkoztam itt azon össz. 200 kelet-berlini egyikével, aki Nyugat-Berlinben lakott a nagyijánál és minden nap átment a falon Kelet-Berlinbe dolgozni. Már távolról is felismerem az orosz akcentust a németben (az enyém is hasonló), inkább németül beszélek a skótokkal, írekkel és belgákkal, sőt egy tündéri kolumbiai lánnyal. Jaj, Annamari, egy freiburgi sráccal is találkoztam, mondtam neki, hogy milyen sportosak, zöldek és melegek a freiburgiak. Csodás azt megélni egy asztaltársasággal (aminek minden tagja más nációbéli), hogy egyik percben angolul, majd németül beszélünk, és néha fel sem tűnik, hogy most melyiken. Részemről a nyelvtanulást tenném az elsődleges iskolai tantárgynak. Nagyon jót beszélgettem Rudolf Steinerről egy izraeli sráccal, aki Norvégiába megy egy Camphillbe önkéntesnek, és mellesleg negyedízben magyar. A kórházban már kicsit elkeseredtem, amikor csupa nem túl kedvező hírekkel kecsegtettek a magyarokról, mint cigányírtó fasiszta bandák, szabadságjogokat földbetipró kormányzat. Szóval már kicsit félve a reakcióktól mondtam, hogy ich komme aus Budapest. De itt erre felcsillantak a szemek, hogy amazing and the best city, erre kicsit honvágyam is lett, amit egy épp Budapestről érkezett kanadai egy csípős savanyú paprikával igyekezett enyhíteni (az a sárga, kerek, amiben káposzta van).