Bábel tornya

Nem állhatom meg, hogy mai élményemet ide ne vessem. Couch Surfinges language meetingen voltam, melynek lényege, hogy aki valamilyen nyelvtudását pallérozni akarja, vagy netán másokét segítene csiszolni, az itt megfelelő közegre talál. A Couch Surfing pedig szerintem a Föld 20 legjobb dolga közé tartozik, tutin. Szóval erre el szoktam járni, hogy ne csak olyan szavakat tudjak, mint véralvadásgátló meg béltükrözés. Többek között találkoztam itt azon össz. 200 kelet-berlini egyikével, aki Nyugat-Berlinben lakott a nagyijánál és minden nap átment a falon Kelet-Berlinbe dolgozni. Már távolról is felismerem az orosz akcentust a németben (az enyém is hasonló), inkább németül beszélek a skótokkal, írekkel és belgákkal, sőt egy tündéri kolumbiai lánnyal. Jaj, Annamari, egy freiburgi sráccal is találkoztam, mondtam neki, hogy milyen sportosak, zöldek és melegek a freiburgiak. Csodás azt megélni egy asztaltársasággal (aminek minden tagja más nációbéli), hogy egyik percben angolul, majd németül beszélünk, és néha fel sem tűnik, hogy most melyiken. Részemről a nyelvtanulást tenném az elsődleges iskolai tantárgynak. Nagyon jót beszélgettem Rudolf Steinerről egy izraeli sráccal, aki Norvégiába megy egy Camphillbe önkéntesnek, és mellesleg negyedízben magyar. A kórházban már kicsit elkeseredtem, amikor csupa nem túl kedvező hírekkel kecsegtettek a magyarokról, mint cigányírtó fasiszta bandák, szabadságjogokat földbetipró kormányzat. Szóval már kicsit félve a reakcióktól mondtam, hogy ich komme aus Budapest. De itt erre felcsillantak a szemek, hogy amazing and the best city, erre kicsit honvágyam is lett, amit egy épp Budapestről érkezett kanadai egy csípős savanyú paprikával igyekezett enyhíteni (az a sárga, kerek, amiben káposzta van).

das Gleichgewicht

Meg sem kísérelem az elmúlt hónap minden eseményét megörökíteni, csupán pár impressziót próbálok megosztani. Most kellemes városszéli otthonomban hallgatom a fák susogását és a madarak csicsergését, a város lüktetése mellett jól esik ez a nyugalom. Berlin hatalmas és sokszínű, bár a berlini divat sötét és egyszínű trendet diktál, sok utazó és bevándorló színesíti a képet. A kínálat hatalmas, a művészet a csatornákból is előbukkan, lepukkant házfalakon csodás műalkotások, divatlapokból kilépő emberek, 68-asnak megmaradt szabadságvágyók, de tényleg még a homelessek is nagyon sztájlosak. A polaritások között megvan az egyensúly, a vasárnap hajnali szemét mellett ott a sok víz, zöld, virág. A nyulak igen bátrak errefelé, a közterek közkedvelt lakói, és szívesen osztoznak a hippikkel a zöldön. Ami igen élhető nagyvárossá teszi Berlint az a parkok sokasága. Egyik kedvencem a Mauer park, ahol minden vasárnap egy kis Sziget fesztivál van, rögtönzött muzsikusokkal, karaokéval, zsonglőrökkel, bolhapiaccal, és a didgeridu mély búgása táncot csal a lábakba. Az S és U-Bahn rendszer annyira ki van találva, hogy buszra szállni nem is kell, de ami a legcsodásabb, az a város biciklivel való átszelése, sok a bicikliút, sok a bringás, és bár egy csomó városrész valamilyen Berg (ennek miértje még megfejtendő rejtély számomra), igen sík a terep.
Valójában még nem sok időm jutott a város felderítésére, a kórházi asszimiláció és a kommunikációs csatornám szélesítése kitölti napjaimat. Ha a kórházban tölteném minden percem, és nem látnék semmit Berlinből, akkor is megérte volna ide eljönni, annyi ott a tapasztalnivaló. De az egyensúly meglelésére való törekvés az igazi kihívás. Egyensúly minden téren, mint az antropozófia és a hagyományos orvoslás terén.
Minden pillanatban döntések: osztályos referáló vagy pszichoszomatikus továbbképzés, branüllberakás vagy agyagozás, betegfelvétel vagy zeneterápia, ultrahang vagy antropozófus előadás. Az az igazság, hogy az antropozófus orvoslás miatt jöttem, de a konvencionális medicina és a szakorvosképzés is annyival jobb itt, hogy ezen a téren is többet tanultam már mint otthon.
Mindenképp jó terápia ez nekem is, kitörni a nyelvi korlátok ketrecéből, legyőzni a kishitűséget és táplálni a reményt, hogy egyszer Magyarországon is lesz hasonló gyógyulási lehetőség.

Prolog

Hahó

Egy hónap elteltével elérkezettnek érzem az időt, hogy egy blogot indítsak, bár rövid életű lesz, hisz repül itt az idő. Nagy bennem a vágy, hogy az itteni impulzusokat megosszam veletek, de személyre szabott beszámolókra sajnos nem nagyon futja. Ha nem írom le, talán elvész ez a sok csoda, ami itt ér.
Szeretettel: Szidi