Az égi igazságszolgáltatás valahogy nagyon ki van találva. Az emberrel néha történnek rossz dolgok, de ha nem veszti el a hitét földi sorstársaiban, akkor gyorsan ismét pozitívba fordulhat a mérleg. Sőt...
A héten történt velem egy kisebb affér, mi szerint a hatvanvalahány éves főbérlőmet totál meztelenül leltem a szobámban. Eztán nem volt tovább ott maradásom, node hova tovább? Némi vívódás után egy angyal segítségére akadtam. Sven, egy félig magyar félig német csodalény (akit persze a C.S. révén ismerek) rövid időn belül ott termett értem, és kimenekített cuccostul a kellemetlen szituációból, és koszt (Túró Rudi!!!) és kvartéjt nyújtott az elkövetkezendő napokban. Már csak a vele való találkozás miatt is megérte ez a galiba.
Ám itt nem ért véget az emberi segítségnyújtásra való rácsodálkozásom, mert másnap találkoztam Johannával, egy másik tündérlénnyel, aki miután megemlítettem neki szállásgubancomat, felajánlotta, hogy lakjak nála, ráadásul erősen elzárkózott attól, hogy fizessek érte. Most itt ülök Kreuzberg (kedvenc negyedem) szívében egy olyan lakásban, mely annyira elbűvölő és csodaszépen berendezett, hogy nehéz rá szót találni.
Johanna tegnap ráadásul meginvitált egy leánybúcsúra, mely során a Spreen hajókáztunk, és még jobban beleszerelmesedtem ebbe a városba, egyszerűen annyi titkos helye és kalandkész zuga van, hogy egy élet is kevés a felfedezéséhez, és az emberek lenyűgözően kedvesek.
Ideje pár szót a kórházról is szólni, ami szintén annyira szép, hogy elég gyakran meg kell magam csípnem, hogy itt lehetek. A héten átmentem a pszichoszomatikus osztályra, ahol csupa érdekes tapasztalat ért. Teljesen más a megközelítés, mint egy szomatikus osztályon, sokkal több idő jut mindenre, még több a mosoly, az orvosok színes, civil ruhákban vannak, az egyik kedven nővérem pl. szívderítő virágmintás blúzban és egy óriás virággal a hajában szokott pompázni. Mindenféle kórság van itt, depresszió, anorexia, személyiségzavarok, heroin meg mindenféle drogelvonás, igen érdekes a fiatal felnőttek csoportja (17-25 év), akik igen érzékenyen támogatják egymást az egészséghez vezető úton. Nagyon jó terápiás csoportfoglalkozások vannak, több antropozófia is szivárog ide, és több idő jut az én okításomra is.
Erről még írok majd, de most mennem kell, mert most van a Karneval de kultur, ami egy fergeteges nagy buli itt, fel is keresem a magyar különítményt, az Ungarische Schnurrbartot.
Küsse
Kedves Frau Szidónia! Nagyon jó a blogod, az a legjobb benne, hogy 100% "szidis" :) mese és valóság egyben, ez a hosszú élet titka! Vigyázz magadra, csókok!;) egy lelkes blogolvasód
VálaszTörlésui.:a főbérlőd ffi vagy nő volt?;)m
Lieber Herr Mario,
VálaszTörlésköszi, drága vagy, ez amúgy 100% valóság, no mese.
A főbérlő Herr volt, és kifejezetten nem tetszetős. Visszatekintve hálás vagyok a sorsnak, hogy ez így történt.
Nagy ölelet nektek