Meg sem kísérelem az elmúlt hónap minden eseményét megörökíteni, csupán pár impressziót próbálok megosztani. Most kellemes városszéli otthonomban hallgatom a fák susogását és a madarak csicsergését, a város lüktetése mellett jól esik ez a nyugalom. Berlin hatalmas és sokszínű, bár a berlini divat sötét és egyszínű trendet diktál, sok utazó és bevándorló színesíti a képet. A kínálat hatalmas, a művészet a csatornákból is előbukkan, lepukkant házfalakon csodás műalkotások, divatlapokból kilépő emberek, 68-asnak megmaradt szabadságvágyók, de tényleg még a homelessek is nagyon sztájlosak. A polaritások között megvan az egyensúly, a vasárnap hajnali szemét mellett ott a sok víz, zöld, virág. A nyulak igen bátrak errefelé, a közterek közkedvelt lakói, és szívesen osztoznak a hippikkel a zöldön. Ami igen élhető nagyvárossá teszi Berlint az a parkok sokasága. Egyik kedvencem a Mauer park, ahol minden vasárnap egy kis Sziget fesztivál van, rögtönzött muzsikusokkal, karaokéval, zsonglőrökkel, bolhapiaccal, és a didgeridu mély búgása táncot csal a lábakba. Az S és U-Bahn rendszer annyira ki van találva, hogy buszra szállni nem is kell, de ami a legcsodásabb, az a város biciklivel való átszelése, sok a bicikliút, sok a bringás, és bár egy csomó városrész valamilyen Berg (ennek miértje még megfejtendő rejtély számomra), igen sík a terep.
Valójában még nem sok időm jutott a város felderítésére, a kórházi asszimiláció és a kommunikációs csatornám szélesítése kitölti napjaimat. Ha a kórházban tölteném minden percem, és nem látnék semmit Berlinből, akkor is megérte volna ide eljönni, annyi ott a tapasztalnivaló. De az egyensúly meglelésére való törekvés az igazi kihívás. Egyensúly minden téren, mint az antropozófia és a hagyományos orvoslás terén.
Minden pillanatban döntések: osztályos referáló vagy pszichoszomatikus továbbképzés, branüllberakás vagy agyagozás, betegfelvétel vagy zeneterápia, ultrahang vagy antropozófus előadás. Az az igazság, hogy az antropozófus orvoslás miatt jöttem, de a konvencionális medicina és a szakorvosképzés is annyival jobb itt, hogy ezen a téren is többet tanultam már mint otthon.
Mindenképp jó terápia ez nekem is, kitörni a nyelvi korlátok ketrecéből, legyőzni a kishitűséget és táplálni a reményt, hogy egyszer Magyarországon is lesz hasonló gyógyulási lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése