Die ganze Welt ist ein Dorf

A hétvégén illusztris eseményen voltam, az erlangeni Berg fesztiválon, ahol patakokban folyt a sör és az eső.
A nagy csoportreunió igaz csak részlegesen sikerült, de a csoportszellem megidézése által az ott lenni nem tudók is jelen voltak. Márti és Joey szíves vendéglátása bearanyozta bajor-frank mulatságot, ahol lederhosés Hosentrogerek és ledér menyecskék emelgették a literes söröskorsókat. Az ittas emberek sűrűsége meghaladta a Szigeten tapasztaltakat, és biza a magyarok sem vallottak szégyent e téren. Kalandokban nem volt hiány, az áram is visszajött, bergeltünk, frank népviseltünk, táncoltunk, sürgősségit is megjártuk, megáztunk, squasholtunk, grilleztünk, másnapoltunk, magyarul beszéltünk, német materialista sebészt próbáltuk meggyőzni, hogy van lélek (eredménytelenül), kidőlt a pálinka, Eszter sokat nyert a kártyában, óriáskerék és Flammkuchen, 9 éves (valakiknek 25) barátság.
Köszönet minden résztvevőnek minden percért, akárhova vet minket a sors, frekventáltan ismételendő akció.
A sors humora, hogy odafelé a mitfahrgelegenheitos sofőröm ugyanabban az albérletben lakott előttem, ahonnan eliszkoltam, bár ő nem látott annyit Lothárból, nem őrzött róla túl jó emlékeket.

Bösarige ung gutartige Veränderungen

Az égi igazságszolgáltatás valahogy nagyon ki van találva. Az emberrel néha történnek rossz dolgok, de ha nem veszti el a hitét földi sorstársaiban, akkor gyorsan ismét pozitívba fordulhat a mérleg. Sőt...
A héten történt velem egy kisebb affér, mi szerint a hatvanvalahány éves főbérlőmet totál meztelenül leltem a szobámban. Eztán nem volt tovább ott maradásom, node hova tovább? Némi vívódás után egy angyal segítségére akadtam. Sven, egy félig magyar félig német csodalény (akit persze a C.S. révén ismerek) rövid időn belül ott termett értem, és kimenekített cuccostul a kellemetlen szituációból, és koszt (Túró Rudi!!!) és kvartéjt nyújtott az elkövetkezendő napokban. Már csak a vele való találkozás miatt is megérte ez a galiba.
Ám itt nem ért véget az emberi segítségnyújtásra való rácsodálkozásom, mert másnap találkoztam Johannával, egy másik tündérlénnyel, aki miután megemlítettem neki szállásgubancomat, felajánlotta, hogy lakjak nála, ráadásul erősen elzárkózott attól, hogy fizessek érte. Most itt ülök Kreuzberg (kedvenc negyedem) szívében egy olyan lakásban, mely annyira elbűvölő és csodaszépen berendezett, hogy nehéz rá szót találni.
Johanna tegnap ráadásul meginvitált egy leánybúcsúra, mely során a Spreen hajókáztunk, és még jobban beleszerelmesedtem ebbe a városba, egyszerűen annyi titkos helye és kalandkész zuga van, hogy egy élet is kevés a felfedezéséhez, és az emberek lenyűgözően kedvesek.
Ideje pár szót a kórházról is szólni, ami szintén annyira szép, hogy elég gyakran meg kell magam csípnem, hogy itt lehetek. A héten átmentem a pszichoszomatikus osztályra, ahol csupa érdekes tapasztalat ért. Teljesen más a megközelítés, mint egy szomatikus osztályon, sokkal több idő jut mindenre, még több a mosoly, az orvosok színes, civil ruhákban vannak, az egyik kedven nővérem pl. szívderítő virágmintás blúzban és egy óriás virággal a hajában szokott pompázni. Mindenféle kórság van itt, depresszió, anorexia, személyiségzavarok, heroin meg mindenféle drogelvonás, igen érdekes a fiatal felnőttek csoportja (17-25 év), akik igen érzékenyen támogatják egymást az egészséghez vezető úton. Nagyon jó terápiás csoportfoglalkozások vannak, több antropozófia is szivárog ide,  és több idő jut az én okításomra is.
Erről még írok majd, de most mennem kell, mert most van a Karneval de kultur, ami egy fergeteges nagy buli itt, fel is keresem a magyar különítményt, az Ungarische Schnurrbartot.
Küsse